Amikor az emberek megszokják azt a környezetet, ahol élnek, ahol dolgoznak, a kisebb vagy nagyobb társaságokat, szívesen elmondják, megosztják másokkal a gondolataikat, hogy szerintük mi (lenne) a jó és mi nem – mondta Simone Sobel pszichoterapeuta. A szakember szerint ezt nyugodtan és határozottan teszik, de mi történik akkor, ha van a csapatban valaki, aki mindenkinél lendületesebb és energikusabb? Ők azok, akik általában nem figyelnek a másikra, nem veszik figyelembe az ő gondolataikat, szavaikat, szükségleteiket.
Kötelezettségvállalásra kényszerítenek másokat: függetlenül attól, hogy mivel foglalkozunk, mindig lehetnek olyan helyzetek, amikor egy-egy dolog kimenetele kérdéses. Az erőszakos emberek ezeket is be akarják biztosítani – többek között azzal, hogy kötelezettségvállalásra kényszerítenek másokat, hogy ezzel is bebiztosítsák magukat, a saját igazukat.
Nem hagynak mást szóhoz jutni: sokszor még csak úgy sem tesznek, mintha érdekelné őket mások véleménye. Ha meg is hallgatnak másokat, alig várják, hogy újra náluk legyen a szó, és mintha semmi nem történt volna figyelmen kívül hagyják mások véleményét.
Túl gyorsan reagálnak: meg sem várják, hogy mások befejezzék a kérdést vagy a mondandójukat, még a mondat végén közbeszólnak, védekeznek vagy éppen kinyilatkoztatnak – mások szinte levegőt sem mernek venni, miközben beszélnek, nehogy közbeszóljanak.
Kéretlen tanácsokat adnak: úgy érzik, hogy mindenben jártasak, mindent jobban tudnak, mint a többiek, ezért ha kell, ha nem (általában nem), tanácsokat osztogatnak mindenkinek.
Nincs kérdés: ha elmondták a véleményüket vagy álláspontjukat, meg sem fordul a fejükben, hogy megkérdezzék a többieket, van-e kérdésük, szeretnének-e hozzászólni az elhangzottakhoz, mert fel sem merül bennük, hogy bárki bármit is kérdezni szeretne.
Hogyan viselkedjünk?
Próbáljuk meg helyén kezelni az ilyen embereket. Hívjuk fel a figyelmet arra, hogy más is van a csapatban, másnak is lehet véleménye. Legyünk türelmesek, és ne hagyjuk, hogy minden esetben az ő szava legyen a végleges, főleg, ha tudjuk, hogy van annál jobb.
Forrás: ridikul.hu